Kértek tőlem egy kis leírást a nyusziről, és megígértem, hogy írok róla bővebben.

Nekem bak törpe nyulam van.

Vásárlásnál már arra érdemes odafigyelni, hogy milyen nemű állatot veszünk. A lány nuszik nyugodtabbak. (Az eladó is meglepődött, hogy párom miért a bakot választja, dehát annak volt szép színe :D A fiúmnál nem ritka, hogy megcsipked vagy megmorog, amiért a területén matatok. Ha kiveszem a ketrecből, oda kell figyelni rá, hiszen mindent megrág. Egyszer például a pulcsi cipzárját szedte szét.

Egyébként érdemes kivenni, hagy szaladgáljon kicsit, ne mindig a ketrecben legyen bezárva.

Ajánlott vele minél többet foglalkozni. Ha ugyanis eleget vagyunk nyulunkkal, azt olvastam, elfogad barátjának. Nem fog félni vagy megtámadni.

Etetés: esténként adok neki (mert akkor van idő rá) egy kis abrakot. Pontosan egy tálkával, az bőven elég a nyuszinak meg a degunak együttvéve. Sőt még marad is nekik. A rágcsálók nagyjából ugyanazt eszik, úgyhogy egyféle rágcsáló eleséget veszünk.

Reggelente, amikor előkészítem az aznapi kaját, a salátából szoktam neki adni. A reteklevélnek is örül. A répával csak módjával, mivel nagy mennyiségű fogyasztás esetén cukorbeteg lehet! Néha kap almaszirmot is, de azzal is csak mértékkel.

Egyik kedvenc csemegéje a széna, ami alomnak is jó. Ad libitum mindig rendelkezésére áll.

Egyszer - egyszer kap gyümölcsfa ágat. Szereti elrágcsálgatni, és fogkoptatásnak is jó. A fogára különösen figyelni kell, hogy rendesen kopik-e! A körmére úgyszintén. Mivel fogságban van, nem kopik úgy a körme. Rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén vágni belőle vagy állatorvossal levágatni.

Itatás: önitató a legegyszerűbb megoldás.

Almozás, takarítás: nagyrészt fűrészport, és tetejére kisebb mennyiségű szénát rakok. 3-4 naponta kis takarítás. Ilyenkor csak a "pisi sarkot" szedem össze, illetve van egy műanyag búvóhely, aminek a tetejére felmennek, innen a kakit. Nagy takarítás pár hetente. Attól függ, mennyire van időm, mennyire nagyon koszolódott már el a ketrec. Ilyenkor a teljes almot kicserélem. A pisi rászárad a dobozra, így ezt súrolószerrel vagy vízkőoldóval leszedem, bő vízzel lemosom.

Remélem, minden fontosat leírtam. Ha eszembe jut még valami, pótlom. Kérdésekre is szívesen válaszolok.

Igen, eltűntem most egy kis időre. Sajnos a munkahelyen 8 órában gép előtt ülök. Ez nagyon lefárasztja a szememet és a kezemet is. Ugyanis egy tárgyalóasztalra lettem bezsúfolva, ami nagyon magas nekem a gépeléshez. Párom vett nekem felszerelhető klaviatúrát hozzá, mert a munkahelyen természetesen azt sem voltak hajlandóak adni. Így jobb lett valamivel, de még így is magas. Ha feljebb állítom a leselejtezett forgószéket (ezt sem akartak nekem normálisat szerezni), akkor a lábam lóg a levegőben, és a rossz vérellátás miatt az kezd el fájni. Szóval katasztrófa. Ez a munkahelyi ergonómia...

Már örülök, ha nem kell gépközelben ülnöm.

Gondolkoztam is, hogy abba hagyom a blogolást, de látom a chatben a visszajelzéseket, hogy érdemes még írnom :)

Na szóval az elmúlt történésekről:

Túl vagyok az első esésemen. Ez a ló megbolondult! A kedvenc pacim, Silver rodeózott alattam. Nem mentem vele messzire, ám a cimborájával, Elekkel elkezdték hiányolni egymást, nyihogtak, hívták a másikat. Aztán egyszer csak hirtelen bakolt, majd vágtában hátraarc. Szerencsére sikerült megfognom, és rajtamaradnom. De ezt még eljátszotta jópárszor, és a kavicsos aszfalton kötöttem ki. Ez volt márc. 28-án. A könyököm, térdem, és vádlim azóta is fáj, csupa varr és lila-zöld-kék folt. Én is marhajól estem, be a ló alá, a lábai közé. Tehát elmondhatom, hogy még nagyon szerencsésen is megúsztam, hogy nem lépett rám. Viszont megrugdosott, miközben emelte a lábait.

Páromnak kerestünk más lovat, amin oktathatom, igaz, hogy Szilus ingyen van, de nem "szalonképes". Ott béreltem lovat, ahova lovastúravezető tanfolyamra jártam. Az oktató nagyon jófej. A paci, Álmos, meg nagyon tündéri. Eszméletlenül kezes. Ha azt mondom, lép, akkor lép, ha ügetni kell, akkor üget, és vágtába is a legkisebb jelzésre is beugrik. A futószárazó lecke után én is föl akartam ülni rá, hogy gyakoroljak. De tisztára be voltam fosva az esés után. Azon paráztam, hogy ügetés közben hirtelen beugrik vágtába. Vágta közben meg vártam, mikor ugrik ki alólam.

Április 4-én volt megint egy találkozásom Silverrel. Úgy döntöttem, hogy most futószárazom, az jót tenne neki. Mivel családnál van udvarban, nekik nincs benti pályájuk, terepre kell kimenni. Alig bírtam kivinni, egyfolytában legelni akart, alig bírtam vele. Egyszer csak megunta, hogy nem hagyom békén. Kitépte a kezemből a vezetőszárat. De úgy, hogy eltört a csatja is. Ezután lenyargalászott a legelőhöz. Vágtában neki a kecskéknek (a tulaj közben vitte a kecskéit legelni). Segített egy kicsit megzabolázni, és együtt mentünk ki a rétre. A futószárazás elején is természetesen ment a legelős sztori. Viaskodtunk, de később már csak keveset próbálkozott. Egyébként nagy franc! Futószárazás során gondol egyet, bejön a körbe, és vígan legelészik, vagyis legelészne... Ügetés és vágta közben húzta a kezemet, próbált magával rántani, kifelé törni. Csak úgy tudtam megfogni, hogy visszatekertem a szárat a kezemre. Rettenetesen feszült az ujjaimon, nagyon szorított, fájt is rendesen. Most elkellne a körkarám! Kemény erőpróba volt ez az egész. El van már pofátlanodva ez a ló, sajnos a tulajnak nincs ideje rá. Remélem, majd többet tudok kijárni hozzá, mert heti egy foglalkozás nagyon kevés ahhoz, hogy formába hozzam.

A következő alkalommal Álmoson már nem volt semmilyen félelmem. Szépen mentek a dolgok. Igyekeztem most különösen odafigyelni a testtartásra, meg a segítségadásokra, mivel megkértem páromat, hogy figyelje, mit hogyan csinálok, hátha úgy könnyebben megtanulja.

Tegnap pedig felmentem a másik honlapomra frissítgetni. Erre mitlátok: írnak a csetben, hogy kint vagyok a főoldalon *.* Eszméletlenül megörültem neki, mivel már régóta szerettem volna kikerülni, több e-mailt is írtam a gportálnak aztán meguntam a próbálkozásokat. Nem tudom, most hogy kerülhettem ki. Gondolom, valaki beajánlhatott.

Azt hiszem ennyi, ami izgalmas történt velem.

Szerk:

Jam, és még párom megnyírta Bogit. Új stílust teremtett ezzel XD Majd hozok képet róla.

Az egész abból indult ki, hogy szeretnék nyuszilányt a kis nyúlúrfimhoz. De még a kislány sem tudna rendesen ugrándozni, elég szűkösen lennének, hátha még egy egész nyúlfamília lenne...

Aztán tegnap hirtelen jött az ötlet, hogy akkor hozzunk hörcsögöt. Az még nyugodtan elférne ott, elég kicsi állat :) Csak félek, hogy felborítaná az egyensúlyt a ketrecben. A nyuszi és a degu nagyon jól megvan együtt. Félek hogy ha jön egy harmadik, valakit kiközösítenének :(

Van valakinek tapasztalata? Ötlet, tipp?

A nyuszikámat karácsonyra vagy névnapomra kaptam vagy mindkettőre :D Akkor 3 hónapos volt. Kis fiú törpenyuszi. Amikor megjött nagyon félénk volt, mostmár szemtelen. Jó hogy ott volt neki a párom deguja, aki felbátorította és kicsalogatta, mert egyáltalán nem mert kijönni a fészkéből. A kutyus is rátett szegénykének: körbeugrálta, megugatta, nyüszített neki.

Bogi, a kutyus egyébként 2-3 hétig elviselhetetlen volt. Izgatott volt a nyuszi miatt és megállás nélkül ugatott, és nyüszített neki.

A nyuszi nem szereti, ha piszkálódok a 'lakosztályában', néha még etetéskor is megmorog. Kis hülye:) A degut szokta kényeztetni, vakargatni (azóta a degu se hagyja már nekünk annyira vakargatni magát - úgy látszik túl van telítődve XD Kistücsök (degufiú) valamiért imád felmászni a nyakába. A nyusz meg hagyja. Nem értjük, miért nem zavarja, arányaiban nehéznek kellene a dugunak lennie.

A főnök egyébként a kisdegu a nagy hangjával, a nyuszt sajna nem is nagyon lehet hallani :( Azért ám ő is vissza szokott vágni! Mindig megpróbálja felborítani Tücsök tálkáját :D

Mókás kis állatkák.

Jam, a nyuszinak van egy csomó beceneve, úgyhogy inkább csak Nyulamnak hívom. Erre többé-kevésbé figyel is.

Nálam a hétvége már péntek délután kezdődik. Szerencsére ilyenkor csak du. 1 óráig dolgozom (cserébe viszont a hét többi napján vagyok tovább). Elmentem a piacra vásárolni, majd otthon felforraltam a bocitejet, elmosogattam, és elvégeztem pár apró házimunkát. Majd mint akit kilőttek, gurultam a kecskésekhez. Silvert egy hete nem láttam, már nagyon hiányzott. Na meg a kiskutyák is, sőt a gyerkőcök is.

Út közben találkoztam Rebivel, aki elmesélte, hogy a lovakat ne a helyükön keressem, hanem a réten; ugyanis Elek úgy gondolta, hogy neki most legelhetnéke van, és kiszökött. Vele ment Silver is. Még jó hogy figyelmeztetett, vigyek magammal valami csemegét, mert máshogy nem fogom tudni becserkészni. Amint meglátta a kötőféket a kis hülye, menekülőre fogta.  Az almával viszont hagyta becserkészni magát. Győztem. Vicces volt, hogy amint elindultam Silverrel, Elek is jött utánunk, nekem akart egyedül ott mradni. A karámba is elsőként próbált bemenni:)

Nyáj, a lovacska olyan csatakos volt, nem bírtam kaparóval leszedni a heveder helyén a sarat, le kellett mosni. Még jó, hogy szép idő volt. Nagyyn jó is volt az egy óra tereplovaglás. A másik óra amit kint töltöttem, nos az birkózás volt. Szilus mindenáron haza akart menni. Egyszerűen muszáj használni nála pálcát. Amikor nálam volt, viselkedett. Aztán eltörött >.< (Ez nem igazi lovaglópálca volt, hanem egy földön talált ferde, göcsörtös ág.) Hanna szerint Elek hívta őt, többször is nyerített, azért nem bírt a lovacskám magával. De sebaj, én így is imádom <3

Szombaton segédkeztem futószárazni egy lovardánál. Rá kellett jönnöm, mennyire igaz, amit a lovastúravezető tanfolyamon mondott a tanárom: Magyarországon átlagban rossz minőségű a lovasoktatás. Képzeljétek: egy kézen futószárazták végig a lovat a többiek!!! Kesztyűt nem hasznának, lovat meg úgy vezetik, hogyha megijedne, palacsinta lenne belőlük! A sok ott tanuló gyereknek ilyen rossz példát mutatni :( Kétségbeejtő. Na jó, hogy jót is mondjak: egyébként magával az oktatással nem volt bajom. Végülis az órák szépen fel vannak építve. Láttam olyan apropókat is, amiket én is szívesen fogok alkalmazni a továbbiak során.

Itt az én tökfejem. Tiszta füves a szája a sok legeléstől. Nem bírja megállni terepen, hogy ne próbálkozzon :)