Lovak, lovak, lovaaaak2014.03.21. 09:02, Nina
A pacikért mindig is nagyon oda voltam (akár a sárkányokért). Gyerekkoromban az összes lovaglás annyi volt, hogy kirándulásokon felültettek a pacira és vittek körbe-körbe. Aztán egyszer csak tinikoromban rámjött, na most aztán nekem muszáj megtanulni lovazni. Egy évig kellett kérlelnem a szüleimet, mire beadták a derekukat. Persze, tényleg nem voltam egyszerű helyzetben, ugyanis a közelben nem volt lovarda. Egerben megnéztünk többet is. Az első helyen xartak a fejünkre, aztán Mátyuséknál kötöttünk ki. Szuper hely! Lipicai és fríz lovak; gyönyörű kert; játszótér; tavacska; több, gondozott pálya. A lovaglás alapjait szerintem jól megtanították nekem. 18 éves szülinapomra megkaptam a táborban való részvételt. 20.-on pedig egy lovas szálláshelyen voltunk, így ott is sűrűn lehetőségem volt pacizni.
Aztán elköltöztem a barátomhoz. Fú, nagyon megörültem, mivel ott a tanyán olcsóbb volt a lovazás, és helyben is volt, így gyakrabban tudtam járni.
Most pedig Silvert lovagolom. Ő egy 18 éves magyar félvér (nem tiszta) herélt. Meg kellett birkóznom vele, szó se róla, mire elkezdett reagálni a segítségadásaimra. Annyira fantasztikus, hogy végre van egy "lovam". Ingyen használhatom ház körüli munkáért cserébe. Nem feltétlenül kell rajta ülnöm, annak is örülök, ha megsimizhetem vagy leápolhatom. Imádom <3
Persze, szeretnék saját lovat is. Silver előtt mentünk nézegetni lovakat, de nem jöttek be. Álmom egy lipicai (nagyon megkedveltem őket a Mátyusnál, azóta is olyat akarok).
A lovastúravezetői papírral a kezemben remélem, hamarosan elkezdhetem hivatalosan is a lovas oktatói pályafutásomat :)
Ezt a rajzot ritringgal készítettem még anno a pony clubbos fórumon egy lány kérésére.
|